Első gyermekes anyuka tapasztalatai

Előzmények: Bálint nem szeretett hason feküdni. Eleinte ennek nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget. Ritkán fektettük hasra, mert azt ajánlották, hogy háton vagy oldalt fektessük a hirtelen csecsemőhalál elkerülése miatt, de a hátizom erősödéséhez és a későbbi mozgásfejlődéshez a hason fekvés elengedhetetlen. Amikor aludt, át tudtuk fordítani, nem tűnt fel neki a dolog, de amikor felébredt, sírt.

Bálint két hónapos lett, és amint hasra került, azonnal üvölteni kezdett. Maximum egy percet bírt ki, utána teljesen kiakadt. A háziorvos szerint valószínűleg merevek a nyak-, és hátizmai. Nincs mese, el kell vinni Dévény tornára. Elkértük a közeli gyógytornászok telefonszámát a védőnőtől, majd felhívtuk őket. Ez a terápia ma már annyira népszerű és elterjedt (nyilván a hatásossága miatt), hogy csak 1 hónappal későbbre sikerült időpontot kapnunk. 

Mi is az a Dévény torna: A Dévény módszer lényege, hogy nem erőlteti a mozgást, hanem képessé teszi a beteget a mozgásra. Minden mozgássérülés esetén kóros izomállapot lép fel, és ezt az izomállapotot normalizálja a torna (erről részletesebben a www.deveny.hu honlapon lehet olvasni). Laikus szemmel ez úgy néz ki, hogy a babát egy bizonyos pozícióba igazítja a gyógytornász, ami egyfajta nyújtó gyakorlatnak néz ki, és az izmokat masszírozásra emlékeztető mozdulatokkal stimulálja vagy lazítja.

Úgy tudom, hogy bármilyen mozgásszervi betegséggel fel lehet keresni a gyógytornászt. Például, ha a baba nem akar forogni, vagy csak az egyik irányba forog, valamelyik oldalát kevésbé használja, kihagy a mozgásfejlődésben valamilyen mozdulatot (pl kúszás helyett mászni kezd, vagy egyből felül), szoptatási nehézségek esetén, a baba cuppog szopizás közben, tényleges sérülés, vagy trauma után, koraszülött baba, autizmus, stb.

Mit vigyünk: Eljött a gyógytorna napja. Bekészítettem a szükséges felszerelést:

• kistakaró (ezt a baba alá terítjük)
• pelenkázó felszerelés
• cumi vagy a kedvenc játék (bármi, ami megnyugtatja a kicsit)
• a babácska pelenkában fog tornázni, ezért külön ruhával nem kell készülni

Amikor megérkeztünk kint ácsorogtunk egy darabig az előszobában. Levettük a kabátunkat, cipőnket. Közben bentről egy nagyon keserves kisbaba sírása hallatszott ki. A férjemmel ijedten egymásra néztünk, és azt suttogta, hogy még gyorsan hazamehetünk. Ezt a felvetést inkább poénnak vettem, úgyhogy maradtunk. Bementünk a szobába, Bálintot levetkőztettük. Az előttünk lévő kicsinek valószínűleg szopási nehézségei is lehettek, mert a gyógytornász épp az arcát, száját masszírozta. Ezt igen rossz néven vette az apróság, és ennek megfelelően üvöltött.

Mi következtünk soron. A terapeuta először kikérdezett minket a problémánkról, a szülés körülményeiről (sürgősségi császárral született, mert a szívhangja leesett). Közben Bálintot vizsgálgatta, forgatta, különböző testhelyzetekbe igazította. Gondolom ezzel információkat szerzett a babánk állapotáról. Azt állapította meg, hogy merev a nyaka és a válla, de nem olyan vészes: egy 10-es skálán 3-ast adott a problémának. Aztán következett a torna a fentebb leírt módon a nyújtásra és masszírozásra emlékeztető mozdulatokkal. Bálintnak inkább a felsőtestét tornáztatta, a karját, a hátát, és a nyakát. A kicsink majdnem végig sírt, de a gyógytornász megnyugtatott minket, hogy nem fáj neki a kezelés, csak a babák nem szeretik ha lefogják őket a pózokban. Próbáltuk elterelni a figyelmét játékokkal (ezekből rengeteg van a teremben). Egy bizonyos fajta csörgő és mókakocka nagyon megtetszett neki, ezeket be is szereztük a névnapjára és húsvétra.

Nagyjából 50 perc egy alkalom. Ennek a végére jól elfáradt a babácska. Hazafelé úton már aludt is az autóban. Ilyenkor normális ha jó sokat alszik a kicsi. Nekünk egyik alkalommal 3 órát aludt, pedig nem túl jó nappali alvó. Házi feladatot is kaptunk: napi ötször kellett hasra fordítanunk, majd telefonon egyeztettünk az eredményekről.

Eredmények: Otthon egyből érezhető volt a változás. Eddig elég masszív baba volt, most pedig ahogy felemeltük sokkal lazább lett. Akinek van macskája, el tudja képzelni, amikor a hóna alatt felemeljük a cicát, aki elengedi magát, így próbálva kifolyni a kezeink közül. Valami ilyesmi érzés volt. Amikor hasra fordítottuk a babánkat nem kezdett egyből sírni, 5 percig bírta. Ma már 6 hónapos Bálint, és napi ötször fordítjuk hasra. 10-15 percet tud így feküdni és játszani. A harmadik alkalom után az alkartámaszból ki tudta nyújtani a karját. Még mindig járunk tornára. Most a forgást gyakoroljuk. 

Az ember felteheti magának a kérdést, hogy szükségünk van-e erre (azért mondom, mert ezt valóban megkérdezték tőlünk). Szerintem mindenkinek legalább egyszer el kéne vinnie a babáját, függetlenül attól, hogy van-e problémája, vagy nincs. Bálint egészséges baba, aki valószínűleg enélkül is megtanult volna forogni, mászni, járni, de sok kínlódástól óvtuk meg őt, és felgyorsítottuk a mozgás fejlődését. Nekünk is, ha valamilyen sérülésünk van, izomfájdalmunk, felkereshetünk egy masszőrt, gyógytornászt, csontkovácsot, vagy szenvedhetünk csendben otthon. Az a véleményem hogy, ha tudunk valamivel segíteni a babánknak, akkor azt tegyük meg. És ő mindent megér nekünk.

Utószó: Ez a bejegyzés nem reklám akart lenni. Pusztán csak a tapasztalatainkat szerettem volna megosztani. A fényképeken szereplő termékek sem reklám céllal kerültek a bejegyzésbe.

Ha vannak hasonló élményeid a tornával kapcsolatban, írd meg bátran kommentben.