Bálintnak már akkor olvastunk, amikor még csak a pocakomban volt. Mindegy volt, hogy mit. Mesét, regényt, ismeretterjesztő cikket a szoptatásról, gyermeknevelésről, kötődő nevelésről. Ezek egy részét magunk miatt olvastuk, de hangosan, hogy ő is hallja, és minél jobban megismerje a hangunkat.
A születés előtti élmények nagyban meghatározzák a babák fejlődését, ezért jó ha figyelünk, hogy mit mondunk neki, róla, vagy egymásnak. Jó, ha kedvesen beszélünk hozzá, elmeséljük neki, mit csinálunk épp, milyen napunk volt, mennyire szeretjük, és várjuk őt.
Nekem gyerekkoromban rengeteget meséltek a szüleim. Minden este lefekvés előtt köréjük gyűltünk a nővéreimmel, és olvastak nekünk. Voltak a klasszikusok: Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska, Holle Anyó. Rengeteg mesekönyvünk volt (ezek nagy része még ma is megvan, és tudok válogatni belőle a kisfiamnak), két könyvespolcnyi. Egy idő után Édesanyám saját maga talált ki meséket. A kedvencem volt a Katica bogár, akinek ellensége, a Lótetű el akarta lopni az éléskamrájából a nehezen összegyűjtött befőtteket, lekvárokat, de barátja a Vakond kisegíti a bajból. Ezt mindig ugyan úgy kellett végig mondania, szóról-szóra.
Az olvasás nem csak szórakoztató fejleszti a:
- fantáziát
- beszéd fejlődést
- intelligenciát
- problémamegoldó képességet
- koncentrációt
- tanulási képességet
Ezeken túl pedig fejleszti a gyerek-szülő kapcsolatot. Ez nagyon jó lehet az apukáknak, mivel nekik több erőfeszítést kell tenniük azért, hogy szoros kapcsolatuk legyen a gyermekükkel. Ezt más programokkal is el tudják érni, játékkal, sporttal, de így szellemi szinten is tudnak kapcsolódni egymással.
Nálunk mindig Apa olvas mesét esténként, vagy amikor itthon van. Közben én lefoglalom a kis 6 hónaposunkat, szoptatással, hintáztatással. Amikor már nagyobb lesz a baba, erre nem lesz szükség (ilyenkor lesz fél-egy óra szabad időm, vagy egy szuper közös családi programunk). Van, hogy Bálint csodálja Apát, ahogy olvas, és a vicces részeknél gurgulázva nevet.
Mit olvassunk: Bármit. A lényeg, hogy ne legyen ijesztő, durva krimi vagy felnőtteknek szóló tartalom. Nem az a célunk, hogy féljen a gyerek. Én az első hetekben minden nap elmeséltem neki, hogy milyen napunk volt, miket csinált Bálint, a mesénk hőse: "Felkeltél ma reggel, elmentünk a boltba, majd az autóban aludtál egy nagyot, szopiztál, utána délután sokat nevettünk. Apa hazaért és tisztába tett, aztán pancsoltál egy nagyot a babakádban stb... Ezt később is lehet folytatni, és amikor tud beszélni a legjobb, ha ő eleveníti fel a napját. A közös mesélést népmesékkel kezdtük. Sajnos nem a mi lelki világunknak vannak kitalálva, ezért áttértünk Csukás István könyveire. A már említett könyvespolcon találtunk Mirr Murr kalandjait, Téli tücsök meséit, Süsü a sárkányt. Ezután beszereztük a könyvesboltból amit csak lehetett: Ágacskát, Csukás István Nagy meséskönyvét, és Mirr Murr többi kaladját.
Persze nem kell minden könyvet megvásárolni. Ezért vannak a könyvtárak és az internet. Aki nem akar nagy összegeket költeni, az is megtalálja a kedvére valót. A spontán kitalált történetek a szülők fantáziáját is fejlesztik.
Remélem, hogy Bálint "örökli" majd tőlünk a könyvek szeretetét, és felnőtt korában ő is szeretettel emlékszik majd vissza az együtt töltött estékre, amikor a szüleihez bújva hallgatta a meséket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
